Művészetnek tartom azt az alkotást, vagy annak a tolmácsolását, melynek eredete a lélek. Művész az, aki a lélekből fakadó művet mesteri tudással tudja a világ elé tárni. A legősibb emberi művészet a tánc . Mint ahogy a világmindenség legfontosabb éltető eleme a mozgás, úgy a táncnak is, avval a különbséggel, hogy az utóbbi esetében ez a lélekből indul. Nem tudom, hogy az élettelen dolgoknak van e lelke, de ha van, akkor az egész világ legnagyobb összetartó ereje maga a tánc.

Az biztos, hogy az "élő" világ csodálatosnál csodálatosabb mozgással fejezi ki pillanatnyi lelki állapotát, fájdalmát, bánatát, örömét. A tánc az a műfaj, amellyel hangok nélkül Is tudunk kommunikálni, főleg ha érzelmeinket, érzéseinket akarjuk másokkal közölni.

Az emberi társadalmak folyamatos változásával, fejlődésével a táncaik is állandóan fejlődtek, átalakultak és különültek el egymástól. Minden népnek van csak reá jellemző, mára már mondhatjuk nemzeti tánca. Természetesen a különböző de együtt élő közösségek táncai mindig hatnak egymásra. De az a különbség ami lelki világukból ered, mindig megmarad. Sajnos a mai, sokszor "lelketlen" világunkban ezek a belső dolgok egyre mélyebbre kerültek, és ezért egyre nehezebben törnek fel.

A Csaba NemzetIségi Néptáncegyüttes feladata, hogy ezeket az ősi táncokat elsajátítva ezt a jelen és utókornak megőrizze, tovább adja. Célunk, hogy egyszer eljussunk arra a szintre, hogy azt mesteri tudással művészeti magasságokba emeljük. Ha lassan is, de jó úton haladunk. Reméljük, hogy célunk egyszer meg is tudjuk valósítani!

Pintér Tibor